Izmaelita és zsidó (Magyarok és muszlimok 4.)

Tudtad, hogy volt olyan időszak, amikor a muszlim volt a zsidó? De csak a középkori Magyarországon.

Volt alkalmam valamikor a kilencvenes évek elején ott ülni a Török Pál utcában az Ökrös Együttes néhány klubestjén. Ezek érdekessége az volt, hogy a dalok között Berecz András énekes, vagy Kelemen László, a csapat brácsása mesélt is erdélyi élményeiről, az ottani szokásokról, szimbólumokról, gesztusokról.

Egy alkalommal – az egyébként gyergyói származású – Kelemen László azt taglalta, hogy Erdélyben, ha zenéről beszélnek az emberek, a ’cigány’ egyszerűen csak zenészt jelent, etkinai hovatartozás nélkül. Magyarul ott aki hangszert vesz a kezébe, az ’cigány’.

Ismerjük ennek párhuzamait korábbról, amikor ’zsidó’ egyszerűen boltost, szatócsot jelentett.

Meglepőbb azonban, hogy volt a középkori Magyarországon olyan időszak, amikor a kereskedőket egyszerűen ’izmaelitálnak’ nevezték. A szerecsen, szaracén, böszörmény és izmaelita kifejezések egyaránt az országban élő muszlimokra volt használatos a XI-XII. századi Magyarországon, akik a pénzügyigazgatás és a kereskedelem jó részét kezükbe vették erre az időre, sőt a királyi kincstár ügyintézőiként is feltűntek. A feljegyzések szerint tehát az 1092-es szabolcsizsinaton tehát a kereskedőket egyszerűen csak ’izmaelita’-ként említik. Vagyis a XI. századi Magyarországon – ha úgy tetszik – a muszlim volt a ’zsidó’.

Ennek egyébként a korabeli zsidóság néha kárát is látta. A Magyar Zsidó Lexikon szerint két népet ugyanis egyre gyakrabban keverték össze az iratokban, így aztán ha az izmaelita kereskedőkre haragudott valaki, akkor automatikusan haragudott a zsidókra is.

(Al-Hakawati)

Magyarok és muszlimok:

Székely volt az első török nyomdász

A teadélután előtt

Kairó krónikása

Bem, Aleppó véldemezője