A magyarok
és a muszlim világ kapcsolatát vizsgáló sorozatunkat kezdjük egy olyan
történelmi személyiség életével, aki valójában nem magyar, történelmünknek
azonban meghatározó alakítója: Bem tábornokkal!
Az
1948-49-es események iránt érdeklődők jól tudják, hogy a szabadságharc bukása
után a kormány és a vezérkar tagjai közül sokan kényszerültek emigrációba.
Akinek nem sikerült külföldre menekülnie, arra bujdosás, börtön, halál vált. Az
is közismert, hogy – amiképpen Kossuth is – sokan választották új hazájuknak
Törökországot. Bem is, akit jó néhány katonája is követett.
Na most
azzal sem árulunk el semmi újat, hogy az 1848-as küzdelmekben részt vevők nem
is annyira titkos álma a világforradalom. A profi tisztek azért vettek részt
több európai nép küzdelmében, mert abban reménykedtek, a terjedő háború végül
elsodorja saját megszállóikat is. Bem pontosan ezért csatlakozott a magyar
szabadságharchoz, annak bukása után pedig törökországi száműzetését töltve egy
török-orosz háborúban reménykedett, amely közelebb vihetett volna a XVIII.század vége óta önálló államként nem létező Lengyelország felszabadításához.
Bem nem érte
meg az 1853-ban kitört krími háborút, amelyben az orosz-török ellentét fegyveres
harccá vált. Viszont szolgálati helyéül Aleppót választotta (Szíria akkor az
Oszmán Birodalom része volt), azt az Aleppót, amely a modern Szíria
kereskedelmi-üzleti központja volt egészen a 2011-es polgárháború kitöréséig.
Az oszmánok megbízásából a tábornok csapatával arab ostromlók ellen védte a
várost – sikerrel.
Az aleppói
éveket szemléletesen írja le a tábornokot itt is feltétel nélkül szolgáló FialaJános ezredes egy később, 1899-ben San Franciscóban kelt levele, amelyet a
Terebess Ázsia E-Tár szíves közlésének köszönhetően olvashatunk anélkül, hogy
feltúrnánk érte egy levéltárat.
(Al-Hakawati)
Magyarok és muszlimok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése